Pünkösd hétfőjén indultunk útnak negyven lelkes hetedikes diákunkkal a „Határtalanul” pályázaton elnyert ötnapos utunkra. Az első napon máris hosszú út várt ránk; egyből a horvát tengerpartig utaztunk. Út közben megálltunk Csáktornyán, az egykori Zala vármegye délnyugati csücskében fekvő Muraköz központi városában. Itt megnéztük a horvát báni tisztséget is gyakran betöltő Zrínyi család ősi várát. Utána Varasdon bekukkantottunk a horvát-magyar végeket a töröktől megvédő vár udvarára, és körbejártuk az egykor horvát fővárosként is funkcionáló város csodaszép barokk belvárosát. Este a csapat egy része megmártózott a még nem túl meleg tengerben, majd néhány kilométeres, kellemes esti sétát tettünk a szálláshoz közeli Crikvenica belvárosában és kikötőjében.
A második napon az egykori Osztrák–Magyar Monarchia magyar felének legfontosabb kikötővárosát, Fiumét, néztük meg, és keresgéltük a ma horvát lakosságú városban a magyar és olasz emlékeket. Átbuszoztunk a közeli Abbáziába is; az egykori osztrák riviéra hangulatos üdülővárosában sajnos elkapott bennünket egy komolyabb eső, ami később is kitartott így nagyon jól esett mindenkinek, amikor a Krk szigetéről induló hajón végre fedett helyre értünk.
A harmadik napon elhagytuk a tengerpartot, és Zágráb felé vettük az irányt. A komoly magyar kötődéssel is rendelkező városban, ahol Szent László király alapított püspökséget, megnéztük a püspöki székesegyházat, a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központot, ahol sajnos fogadni nem tudtak, és a Jelačić téren ismerkedhettünk közös történelmünk horvát és magyar narratívája közti különbséggel. A horvát főváros sok szépséggel és érdekességgel szolgált az egész csoport számára, majd a szokásosnál kicsit hosszabb szabadidő során megismerkedhettünk a közös sétából kimaradt látnivalókkal és a horvát konyha finomságaival is. Délután keresztülutaztunk Szlavónián, majd megérkeztünk a Baranya-háromszögben található szállásunkra, Csúzára.
A negyedik nap délelőttjén egy helyi borászt látogattunk meg, akitől sokat megtudhattunk a dél-baranyai borvidék magyar borászainak munkájáról. Utána Eszékre indultunk, ahol a város török kori magyar történelemben betöltött szerepéről tudhattunk meg többet a vár, illetve az egykor Zrínyi által felégetett eszéki híd modern változata mellett állva. Kora délután Vukováron ismerkedtünk az egykor a szomszédunkban dúló délszláv háború borzalmaival. A gyerekek közül sokan most találkoztak először ilyen direkt módon egy háborús pusztítás máig ható emlékével, amely az épített kincsen és az azt elszenvedő emberek életében egyaránt szörnyű nyomokat hagyott. Este átkeltünk a Vajdaságba, ahol a Kátai Tanya gazdái szívet melengető kedvességgel fogadtak minket.
Utolsó napunkat Szabadka megtekintésével töltöttük. Itt megcsodáltunk a századfordulós Magyarország harmadik legnagyobb városának szecessziós épületeit, köztük a néhány éve felújított zsinagógát. A városházában elámultunk, hogy a mára szerb többségűvé vált város megtartotta a magyar történelem nagyjait ábrázoló üvegablakokat, így a képviselők ma is mások közt Szent István, Mátyás és Deák Ferenc portréja alatt tanácskoznak. Délután még tartottunk egy gyors megállót a Palicsi-tó partján, majd estére hazaértünk az iskolához.
